Igen, tudom, komcsizni nem szalonképes. Aki csak kiejti ezt a szót, az már nem vehető komolyan, az már biztos elvakult jobbos, fideszes, miépes, radikális, bunkó. Na, én csak azért is beleírtam a címbe. Talán kezdjük ott, hogy amikor egy ember a világra jön (csodálatos élmény, leendő apukák nehogy kihagyjátok!) rendelkezik egy sor szüleitől örökölt hajlammal és képeséggel, de még nincs kialakult személyisége. A személyiség az élet során őt ért tapasztalatok hatására alakul ki. A gyerekkori élményeknek van a legnagyobb hatása, aztán a fiatalkoriaknak, és mire felnő már csak az igen jelentős dolgok tudják befolyásolni.

1990 előtt Magyarországon kommunista diktatúra volt. Tisztában vagyok vele, hogy egy puha diktatúra, de akkor is diktatúra, diktátorral, cenzúrával, titkosrendőrséggel, és politikai üldözöttekkel. Nem is szólva arról, hogy ez a diktatúra egy kemény diktatúrát követő forradalom leverésével és megtorlásával indított. (Kíváncsi vagyok, hogy a kádári diktatúra negatívumának relativizálói ugyanilyen megértőek lennének-e egy puha náci diktatúrával, ha mondjuk a történelem másképp alalkult volna.)

A diktatúra idején nem úgy tűnt, hogy ennek valamikor is vége lesz, ezért aki bizonyos munkakörökben akart dolgozni, annak el kellett fogadnia, hogy együtt kell működnie a diktatúra szervezeteivel. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy így vagy úgy ne kelljen megalkudni a hatalommal. De arra senki nem volt rákényszerítve, hogy karriert építsen a diktatúra hatalmi struktúrájában. Ha valaki a diktatúrában hatalomra tör, az nem kényszerűen elviseli a rendszer szabályait, hanem kifejezetten kihasználja azokat. Az nem a diktatúra áldozata, hanem élvezője.

Aki a kommunista diktatúrában a hatalom felé tör, az nem belekényszerült ebbe a helyzetbe, hanem a szabad akaratából teszi ezt, a saját személyisége sarkalja erre. Olyan a természete, a gondolkodása, hogy nem zavrja vagy inkább nem érdekli a diktatúra mint olyan. Nem foglalkozik vele, hogy a rendszer fenntartása érdekében kit hogy aláz meg, börtönöz be, tesz tönkre, a lényeg, hogy ő hatalomhoz jusson.

De jogosan nevezzük a pusztán hatalomvágyból felelfé kapaszkodó párttagokat kommunistának? Attól függ, hogy milyen értelemben használjuk a kommunista szót. Ha kommunistán azokat értjük, akik hisznek a Marx által felvázolt kommunizmus eljövetelében, akkor nem nevezhetők annak, ha azonban kommunistán a magát kommunistának nevező diktatúra vezető körébe tartozókat nevezzük, akkor viszont igen. Gyurcsányék csak annyira voltak kommunisták mint amennyire most demokraták. Sokat szövegelnek a dologról és fenntartják a látszatot.

Visszatérve a bevezető gondolathoz, az ilyen ember személyiségét jórészt azok az élmények határozzák meg, amik a kommunista hatalomban felfelé kúsza érik őt. Ha valaki a KISZ táborokban szocializálódik, a megbízható elvtársak veszik a szárnyaik alá, és a kommunista rendszerben sajátítja el a hatalomgyakorlást, annnak a személyisége olyanná válik, ami megfelel ennek a környezetnek. Ezek a hatásokat, ezt a kialakult személyiséget nem lehet a rendszerrel együtt leváltani.

Lehet, hogy sokakban visszatetszést kelt, de nem gondolom, hogy túl lehetne, vagy túl kéne lépni egy adott embernek a múltján. Ha valaki például úgy nőtt fel és úgy élt, hogy lopni dicsőség, akkor ez meghatározó lesz későbbi életére. Nem mondom, hogy lehetetlen megváltozni, de az vagy valamilyen döntő jelentőségű élmény hatására látványosan következik be (pl. vallási megtérés), vagy hosszú és kemény küzdelem árán. A változás azonban mindenképpen feltételezi, hogy az illető igazából nem érezte jól magát a bőrében, és a megváltozása a múltal való őszinte szembenézéssel és annak radikális megtagadásával jár.

Gyurcsány Ferenc és elvtársai nem tartottak bűnbánatot, nem szaggatták meg a ruháikat, nem szórtak hamut a fejükre, és nem kérték az emberek bocsánatát, amiért egy diktatúrát fenntartottak. Egyszerűen azért nem, mert nem érezték magukat bűnösnek. Nem gondolták, hogy amit addig csináltak az rossz volt, ezért nem is akartak megváltozni. Olyannyira nem, hogy a rendszerváltás után az új játékszabályokat kihasználva de a régi rendszer beidegződései alapján tevékenykedtek tovább, és indultak el újra a hatalom csúcsa felé.

innentől folytatom